lunes, septiembre 05, 2011

Traducción al húngaro de la Antología 'El futuro no es nuestro' (A jövő nem a miénk)

Presentación FIL Guadalajara 2011
Cuento: Rapiña
Por Yolanda Arroyo Pizarro
(fragmento)

Sus gritos superaban los elevados decibeles a los que cualquier ser humano común y corriente estaría acostumbrado, pero no había más gente por los alrededores—todos se hallaban en los diferentes cierres de campaña de los políticos de turno y los que no, observaban los acontecimientos desde sus televisores—, así que la resonancia tan sólo rebotaba en las paredes de la nada, en el espacio vacío que no era lo único que la escuchaba, pero que parecía ser lo único que le respondería. La nada. La nada y sus captores; ellos también recibían el impacto sonoro de aquel grito sobrenatural, descomunal, pero lo ignoraban como quienes se hacen indiferentes ante la angustia, ante la desesperación, ante tanto dolor. La impunidad profanaba las paredes del solitario callejón.

El más viejo de los dos hombres la tenía tomada del cuello, de espaldas a él, mientras el otro le rasgaba la ropa con torpeza. Ella movía la cabeza a diestra y siniestra, a la vez que pataleaba con todas sus fuerzas, y contorneaba el cuerpo como serpiente cascabel. A veces lograba morder a quien la tenía presa de la garganta, únicamente para provocar una bofetada mayor a la anterior, o un tirón de cabello que parecía desnucarla en cada una de las ocasiones.


Történet: Préda
A Yolanda Arroyo Pizarro
(töredék)

Kiáltásai túlléptek az egyszerű, hétköznapi emberi lények által megszokott decibeltartományon, de nem volt több ember a környéken – mindenki az ügyeletes politikusok különféle kampányzáróin tartózkodott, és akik mégsem, azok a tévéképernyők előtt követték figyelemmel az eseményeket –, így aztán a visszhang csakis a semmi falai között cikázott, az üres térben, mely nem az egyetlen hallgatója volt, de úgy tűnt, az egyetlen, amely válaszol is rá. A semmi. A semmi és az ő rabul ejtői; ők is észlelték az emberfölötti, eget verő kiáltás hanghullámainak becsapódását, de nem vettek róla tudomást, mintha hidegen hagyná őket az aggodalom, az elkeseredés, a roppant fájdalom látványa. A büntetlenség meggyalázta az elhagyatott sikátor falait.

A két férfi közül az idősebb hátulról, a nyakánál fogva tartotta a lányt, közben a másik ügyetlenül cibálta róla lefelé a ruhát. A lány jobbra-balra mozgatta a fejét, közben teljes erőből rúgkapált, és csörgőkígyóként tekeregve próbált meg kiszabadulni. Párszor sikerült megharapnia azt, aki a torkánál fogva tartotta, de ezzel nem ért el mást, minthogy az előzőnél is nagyobb pofont kapjon, vagy a haját megrántva szinte lenyakazzák minden egyes alkalommal.

 
Magyar nyelvű fordítását az antológia: A jövő nem a miénk
Bemutató FIL Guadalajara 2011


1 comentario:

Kurta dijo...

Y la traducción literaria :)

Préda

"Kiáltásai túlléptek az egyszerű, hétköznapi emberi lények által megszokott decibeltartományon, de nem volt több ember a környéken – mindenki az ügyeletes politikusok különféle kampányzáróin tartózkodott, és akik mégsem, azok a tévéképernyők előtt követték figyelemmel az eseményeket –, így aztán a visszhang csakis a semmi falai között cikázott, az üres térben, mely nem az egyetlen hallgatója volt, de úgy tűnt, az egyetlen, amely válaszol is rá. A semmi. A semmi és az ő rabul ejtői; ők is észlelték az emberfölötti, eget verő kiáltás hanghullámainak becsapódását, de nem vettek róla tudomást, mintha hidegen hagyná őket az aggodalom, az elkeseredés, a roppant fájdalom látványa. A büntetlenség meggyalázta az elhagyatott sikátor falait.

A két férfi közül az idősebb hátulról, a nyakánál fogva tartotta a lányt, közben a másik ügyetlenül cibálta róla lefelé a ruhát. A lány jobbra-balra mozgatta a fejét, közben teljes erőből rúgkapált, és csörgőkígyóként tekeregve próbált meg kiszabadulni. Párszor sikerült megharapnia azt, aki a torkánál fogva tartotta, de ezzel nem ért el mást, minthogy az előzőnél is nagyobb pofont kapjon, vagy a haját megrántva szinte lenyakazzák minden egyes alkalommal."

Acerca de mí

Mi foto
Yolanda Arroyo Pizarro (Guaynabo, 1970). Es novelista, cuentista y ensayista puertorriqueña. Fue elegida una de las escritoras latinoamericanas más importantes menores de 39 años del Bogotá39 convocado por la UNESCO, el Hay Festival y la Secretaría de Cultura de Bogotá por motivo de celebrar a Bogotá como Capital Mundial del libro 2007. Acaba de recibir Residency Grant Award 2011 del National Hispanic Cultural Center en Nuevo México. Es autora de los libros de cuentos, ‘Avalancha’ (2011), ‘Historias para morderte los labios’ (Finalista PEN Club 2010), y ‘Ojos de Luna’ (Segundo Premio Nacional 2008, Instituto de Literatura Puertorriqueña; Libro del Año 2007 Periódico El Nuevo Día), además de los libros de poesía ‘Medialengua’ (2010) y Perseidas (2011). Ha publicado las novelas ‘Los documentados’ (Finalista Premio PEN Club 2006) y Caparazones (2010, publicada en Puerto Rico y España).

Seguidores