domingo, noviembre 06, 2011

Entrevista para Hungría a raíz de Antología A jövő nem a miénk 2011

A jövő nem Yolanda Arroyo Pizarróé - [Kié a jövő? Mini-interjúsorozat / 17.]
by Pluralica on Friday, October 28, 2011 at 9:30am.
Yolanda Arroyo Pizarro az új média egyik legaktívabb használója a kötet szerzői közül, de nem erről kérdezzük.
Kertes Gábor

1.Két és fél év telt el azóta, hogy A jövő nem a miénk első papírkiadása megjelent Argentínában. Hogy látod, mennyire változott a helyzet, még mindig nem a miénk a jövő?
A jövő most még kevésbé a miénk, mint korábban, leginkább azért, mert íróként látjuk – és azt hiszem, nem kevés rémülettel –, hogy az írásainkban megfogalmazott jóslataink zavarba ejtően szédítő tempóban válnak valóra. Kicsit olyan, min...tha HÁZFOGLALÓ ÍRÓK által elindított láncreakció lenne.

2.A magyar olvasó csak kis szerencsével lát rá Latin-Amerika irodalmi életére, de kíváncsi. Van párbeszéd írók és olvasók között? Létezik az a zsendülő szövetség, amelyet Diego említ az előszóban? Ha van elmozdulás e téren, mi hajtja?
Igen, azt mondhatom, hogy voltak változások. Ezerféle párbeszéd van. Csak az van még hátra, hogy ezek közül egy kinyisson egy Pandóra-szelencét, de ahhoz, hogy erre sor kerüljön, a véleménycsere nem szakadhat meg. Folynia kell megállás nélkül. Ez alapján az író-olvasó – és író-író – közösségvállalás alapján ELINDULT már számos jó ötlet megvalósítása, sarjadni látszik az ehhez elengedhetetlen alkotószellem.

3.Az antológiával most kaptunk egy szeletet a kortárs latin-amerikai irodalomból. Viszont ennél jóval nagyobb az adósságunk, a boom után következő de titeket megelőző generációból csak kevés szerzőt ismerhet a magyar közönség. Kiket ajánlanál a figyelmükbe Puerto Ricóból, és miért?
Mayra Santos Febrest, Magali García Ramist és Luis Rafael Sánchezt, mert jelentős úttörői, fontos zászlóvivői kulturális, irodalmi történéseinknek, ő azok, akik kiváltották azokat a párbeszédeket, amelyekről az imént beszéltem neked. Luis Negrónt, Francisco Fontot és Tere Dávilát, mert a jelenlegi szerzők közül ők a legradikálisabbak. Sémákkal szakítanak, újítók, eltávolodnak a hagyományos témáktól, modelleket törnek szét, anélkül, hogy ezzel föláldoznák az üzenetet vagy az esztétikai mondanivalót. Blanca Mirandát, Jesús M. Santiagót, Carmen Marint, José Raúl Ubietát, David Caleb Acevedót és Cindy Jimenezt, mert többet olvasnak, mint amennyit írnak, és remek tanítványnak bizonyultak. Nagyon ígéretes jövőt tartogat számukra az irodalom világa. Javier Febót, Mayrim Cruz Bernalt és Maria Soledad Calerót, azért a kimagasló minőségű költészetért, amellyel gazdagítják irodalmunkat.

4.(+1)Nemrég tértél vissza a VivAmérica fesztivál spanyolországi rendezvényeiről. Hogy látod, ismerik Spanyolországban a sokszínű latin-amerikai kultúrát, a latin-amerikai országokat? Van jelentős érdeklődés a latin-amerikai kortárs irodalom iránt? És viszont: hozzáférhetők a fiatal spanyol szerzők művei latin-amerikában?
Igen, ismerik. A VivAmérica egy rendszeres fesztivállal tölti be ezt a szerepet. Egy szükségszerű fesztivállal. Létezik egyfajta lappangó érdeklődés a kortárs latin-amerikai irodalom iránt, és különösen azon írók iránt, akik a cenzúra határát súroló témákat érintenek, akik szembeszállnak az elnémító pofonokkal. Akik meg mernek szólalni, ők a spanyol közönség kedvencei, őket szeretettel fogadják. Érzésem szerint ez az az irodalom, amire a leginkább kíváncsiak. És igen, azt hiszem, a másik irányban is bőséges az érdeklődés.

 ---------------------------------------------------------------------------------------

1. Han pasado dos años y medio desde que la primera edición impresa de El futuro no es nuestro se publicó en Argentina. ¿Qué opinas, ha cambiado la situación o el futuro sigue sin ser nuestro?
El futuro es ahora menos nuestro que antes, sobre todo porque los autores notamos, creo que con cierto pavor, que los vaticinios creados a partir de nuestras ficciones, se van cumpliendo con una vertiginosidad apabullante. Es algo así como un OCUPA_ESCRITORES en cadena.

2. Un lector húngaro no tiene mucha oportunidad de obtener una visión general de la vida literaria en América Latina. ¿Hay diálogo entre escritores y lectores? ¿Existe esa alianza germinal que Diego menciona en el prólogo? Si ha habido cambios, ¿quién o qué los produjo?
Cambios, te puedo decir que se han producido. Diálogos hay miles. Es cuestión de que uno de ellos abra una caja de pandora, pero para que ello ocurra, la conversación no puede terminar. Siempre tiene que estarse dando. A raiz de esa solidaridad escritor-lector, pero también escritor-escritor se ha logrado el INCEPTION de muchas buenas ideas, esa germinación de un concepto generador tan necesario.

3. Al fin la antología nos ofrece un pedacito de la literatura contemporánea latinoamericana. Pero el mundo editorial húngaro tiene muchas y grandes deudas, el público húngaro conoce muy pocos autores de las generaciones que seguían a los del boom y os precedían a vosotros. ¿Podrías recomendarnos unos cuantos de Puerto Rico? Y, ¿por qué ellos?
Mayra Santos Febres, Magali García Ramis y Luis Rafael Sánchez porque son grandes precursores, estandartes importantes de nuestro devenir cultural literario que han provocado esos diálogos de los que te hablaba. Luis Negrón, Francisco Font y Tere Dávila por ser los más trangresores de los que escriben ahora. Rompen esquemas, son innovadores, se alejan de los temas tradicionales y quiebran la norma sin sacrificar el mensaje, ni la estética. Blanca Miranda, Jesús M. Santiago, Carmen Marin, José Raúl Ubieta, David Caleb Acevedo y Cindy Jimenez, porque leen más de lo que escriben y se han convertido en aprendices encomiables. Portan un futuro en las letras muy prometedor. Javier Febo, Mayrim Cruz Bernal y Maria Soledad Calero por la poesía de la más alta calidad que aportan a nuestras letras.

4. (+1). Acabas de volver del festival VivAmérica. ¿Cómo lo ves, se conoce la cultura multicolor de los países de América Latina en España?¿Hay interés notable por la literatura contemporánea latinoamericana?
Sí se conoce. VivAmérica se ha encargado de ello con la consistencia de este festival. Es un festival necesario. Hay un interés muy latente por la literatura contemporánea latinoamericana, en especial, por aquellos escritores que manejan temas que bordean el margen de la censura, que le hacen frente a la bofetada silenciadora. Aquellos que se atreven a decir, son los favoritos de los horizontes españoles, son bienvenidos. En mi apreciación, estas son las letras que mejor ellos reciben. Y al revés: ¿Son accesibles las obras de los autores jóvenes españoles en América Latina? Entiendo que sí, es un intercambio muy nutrido.



Yolanda Arroyo Pizarro: Préda

Kiáltásai túlléptek az egyszerű, hétköznapi emberi lények által megszokott decibeltartományon, de nem volt több ember a környéken – mindenki az ügyeletes politikusok különféle kampányzáróin tartózkodott, és akik mégsem, azok a tévéképernyők előtt követték figyelemmel az eseményeket –, így aztán a visszhang csakis a semmi falai között cikázott, az üres térben, mely nem az egyetlen hallgatója volt, de úgy tűnt, az egyetlen, amely válaszol is rá. A semmi.


Diego Trelles Paz (szerk): A jövő nem a miénk: Fiatal latin amerikai elbeszélők. Budapest, 2011, JAK-L'Harmattan • Fordította: Kertes Gábor .
Fuente: http://www.pluralica.eu/
https://www.facebook.com/notes/pluralica/a-j%C3%B6v%C5%91-nem-yolanda-arroyo-pizarr%C3%B3%C3%A9-ki%C3%A9-a-j%C3%B6v%C5%91-mini-interj%C3%BAsorozat-17/249214275129554

No hay comentarios.:

Acerca de mí

Mi foto
"Odio los fluidos que se me salen del cuerpo cada veintiséis días." Yolanda Arroyo Pizarro (Guaynabo, 1970). Es novelista, cuentista y ensayista puertorriqueña. Fue elegida una de las escritoras latinoamericanas más importantes menores de 39 años del Bogotá39 convocado por la UNESCO, el Hay Festival y la Secretaría de Cultura de Bogotá por motivo de celebrar a Bogotá como Capital Mundial del libro 2007. Acaba de recibir Residency Grant Award 2011 del National Hispanic Cultural Center en Nuevo México. Es autora de los libros de cuentos, ‘Avalancha’ (2011), ‘Historias para morderte los labios’ (Finalista PEN Club 2010), y ‘Ojos de Luna’ (Segundo Premio Nacional 2008, Instituto de Literatura Puertorriqueña; Libro del Año 2007 Periódico El Nuevo Día), además de los libros de poesía ‘Medialengua’ (2010) y Perseidas (2011). Ha publicado las novelas ‘Los documentados’ (Finalista Premio PEN Club 2006) y Caparazones (2010, publicada en Puerto Rico y España).

Seguidores